Szindbád-Történetek 2.

...Hiába sírta be Szindbád éjfélkor a lyukon, amelyet a bogarak ástak: "Mondd, ó, mondd, hogy lehettél olyan balga, hogy nékem hittél?" Egy napon a halott asszony leánya jött látogatóba a sírdombhoz. Emma leányának látása úgy megrendítette a falevelek között alvó kísértetet, hogy megmozdult régen holtnak vélt szíve. A követ-kezõ percben közölte a temetõõrrel, hogy halála napján kötött szerzõdés szerint halottaiból egyszer feltámadhat. Az õr utánanézett a halotti szerzõdésnek, és néhány perc múlva a szomorúfüzek alatt egy barna, bánatos, bársonyruhás diák lép-kedett Emma leánya felé, aki hervadt leveleket szedett a sír-dombon. Egy öreg denevér a cinteremben helyzetet változtatott nappali álmában, és így szólt a bagolyhoz: - Az öngyilkos asszony leánya jár itt. Lenyelt egy aranygyûrût, és a diák most felvágja a szívét, hogy megkeresse az aranygyûrût, amelyet õ ajándékozott anyjának.